Egyéni családállítás
Ami számunkra evidens, nem biztos, hogy másnak is az. Egy hölgy történetének egy részletet írom le tanításként. Fura mód, nem feltétlenül saját döntésből érkezett egyéni családállításra, hanem valaki erősen javasolta, hogy keressen meg minket. Fel sem merült benne, hogy súlyos betegségének lelki oka is lehet, amivel érdemes foglalkozni.
Korábban is említettem, hogy az egyéni-és csoportos családállítások során a Hagyományos Kínai Orvoslásban tanultakat is alkalmazzuk, és ha szükséges szervállítást végzünk. A cél a betegség gyökerének feltárása és az oldómondatokkal a gyógyulási folyamat megtámogatása.
A szervek felállításával megmutatkoznak azok az érzelmi, lelki fájdalmak, és régóta fennálló konfliktusok, elaltatott emlékek, amelyek megbetegíthetik a testet. Ha már a test súlyosabban megbetegszik, az egyértelmű jele, hogy vannak elakadások akár a saját életünkben, akár az őseinktől átvett terhek miatt, amivel foglalkozni kell.
A daganatos betegség mindig egy komoly válaszút elé állít, amiben azonnal döntenünk és változnunk, változtatnunk kell az életünkben. Az édesanyámmal készült beszélgetés során, kitértünk arra is, hogy nála mi okozta a méhrákot, és hogyan miként cselekedett, amikor megtudta a diagnózist. A testünk egy jelzőrendszer. Jelez, hogy a lelkünk szenved, és tünetek formájában küldi a jeleket, hogy időszerű felelősséget vállalni az érzéseinkért és a gondolatainkért.
Egy komoly döntés, hogy mit teszünk az egészségünkért, az életünkért. Tudunk -e szakítani a régi mintákkal, és a múlt sérelmeivel.
A hölgy, aki hozzánk érkezett, kedves, mosolygós, külső , felületesen néző szemmel abszolút határozott és magával jóban lévő teremtés.
Mondja nem is tudja igazán miért jött, igaziból javasolta valaki, hogy érdemes lenne hozzánk ellátogatni. Van gond nála a szülői, testvéri kapcsolódással, ezzel is, azzal is. Volt nemrég egy jobboldali melldaganat, utána kemoterápia stb.. egy kis pajzsmirigy probléma, de most az nem fontos. Nem fontos? Ez a legfontosabb mind közül. Ezt most meg kellett élnem, ezt kaptam, kész. Annyian betegek még, tele van velük az Onkológia. El kell ezt fogadnom, hogy én is közéjük tartozom.
És itt jön az, amit az elején mondtam, hogy ami nekünk evidens másnak nem biztos, hogy az.
Megengeded, hogy azért erre a súlyos betegségre ránézünk? Persze, mondja még mindig mosolyogva.
Ha valaki mélyen elaltatja a traumáit, és nem foglalkozik vele, attól az még dolgozik, és előbb vagy utóbb testszinten utat tör magának.
Megkezdtük a szervállítást. Óriási szégyenérzet a Témahozón. Ezt mutatja a Mező. Na, de nem maga miatt szégyenkezik, hanem a férje miatt. Megcsalta őt, amikor állapotos volt az első gyermekükkel. Friss házasok, jön a baba , és közvetlenül születés előtt kiderül, hogy a férfi mással is tart kapcsolatot. Mi ez, ha nem egy trauma? Egy Élet úton van a Földi tapasztalás felé, egy másik élet pedig épp
" belehal " a gyászba, a csalódásba. Az éppen kialakulóban lévő család már születése előtt "meghal". Egyébként a jobboldal, a férfi oldal. Jobboldali melldaganat- férfival kapcsolatos történet. A fiúgyermek a nagy trauma után megszületett, és neki is lett egy betegsége, amire most nem térek ki, de az édesanya/ Témahozó, aki eddig értetlenül állt a dolgok előtt, kezdett egyre tisztábban látni.
A nagy szerelmi csalódás , a nőiesség, az önbecsülés súlyos csorbulása után, pár év múlva újra összekerültek, és folytatták a kapcsolatukat, összefoltózták a családot, de a megsérült lélek gyógyításával senki nem foglalkozott. A hölgy magában kereste a hibát, ő szégyenkezett valami miatt, aminek csak elszenvedője volt. Nyilván ez a viselkedésminta, az ő reakciója is visszavezethető valahová, de ez majd egy következő családállítás témája. A családi béke helyreállhat, működhet újra a család, ha mindkét fél nyitott rá, de a sérelmekkel foglalkozni kell.
A Témahozó megértéssel, megkönnyebbüléssel távozott.
Fontos, hogy ha valami trauma ér vagy el vagy akadva az életben, időben kérj segítséget. Pszichológus, Pszichiáter, családállítás...bármi, ami a legközelebb áll hozzád. Ez nem gáz! Sőt...
Egyébként erről jut eszembe, hogy régóta járt hozzám valaki masszázsra, aki azt mondta korábban, hogy mindenkinek meg kell tudni oldani a dolgait magában. Nem kellenek a segítők. Ne bohóckodjunk ilyennel. És aztán egyszer eljött a pillanat, hogy olyan élethelyzetbe került, hogy úgy érezte egyedül nem fog menni...
Lévai-Nagy Barbi
Integrált szemléletű családállító
Akupresszőr